A Wikinger hamburgeres az a hely, ahol igazi rosszarcú szakácsok sütik a hamburgert és mégis mosolyogva köszöntenek, ha már sokadszorra ülsz be és ahol tutira nem vernek át romlott hússal, vagy megrohadt zöldségekkel. Egy olyan hely, ahova a Budapestiek fele már biztosan beugrott egy jó hambira. Az a hely, amit ha véletlenül Budapesten jársz, 100%, hogy felkeresel és már órákkal az érkezés előtt csorog a nyálad, ahogy a frissen sütött óriásburgerre gondolsz.
(Kép forrása: Wikinger Facebook, 2012)
Mi akkor ismertük meg ezt a helyet, amikor még az ELTE Nagytétényi úti kollégiumában laktunk, anno ugyanis a Móriczról indult az azóta már átszervezett/átnevezett 3-as és piros 3-as busz. Szintén a Wikinger volt az a hely, ahol a szombat esti buli után fel lehet tölteni a szénhidrát raktárakat, vagyis be lehet tolni egy tutira jó hamburgert. Véget ért a buli a Zöld Pardonban reggel 4-kor, irány a Móricz egy hambira!
Na ez utóbbi tétel a honlapjukat csekkolva már megváltozott, ugyanis a Wikingert jó 1 évig folyamatosan átépítették és csak az oldalukban álló kis gyros-osban volt csökkentett módú kiszolgálás, s úgy látszik, hogy azóta már csak 11 és 22 óra között vannak nyitva. Mindegy, a hely értékéből ez nem von le semmit, de számomra érthetetlen, miért nem éri meg kiszolgálni a sok éhes bulizót...
Mikor menjünk tehát?
Ahogy a fenti példa mutatta, 11 és 22 között, de főleg akkor, ha egy ezresből egy jót akar enni az ember. A belépés után egy néninél lehet kifizetni a rendelést, majd azzal sorban állni a hamburgersütő résznél. Nincs is annál jobb, amikor az ember megérkezik hozzájuk csont éhesen, majd ott áll és nézi, ahogy az egyik szakács összeállítja a hambit.
Először is feldobja a húst a sütőlapra és az elkezd sülni. És isteni illatokat szállítani az egyre éhesebb gyomor felé. Aztán fogják a sajtot és rárakják a majdnem megsült husira. Közben ráütik a tojást a sütőlapra, ráteszik a friss májat és ez így egyben sül. Ja, és a bacon is ott olvadozik a lapon! Majd megpirítják a bucit és fél perc alatt összeállítják a kért hambit. És már kiabálják, "Marhajó!". (Persze nem minden burgerben van tojás, máj, bacon..)
Bankkártyát elfogadnak, és a legjobb megoldás az, ha a Wikingerbe betérve mindjárt nem csak a hambit rendeljük meg a pénztáros nénitől, hanem egy jó korsó sört is. Elegánsan adjuk át a kártyát, majd a kapott blokkal álljunk oda a hambisütős részhez. Az egyik szakács lecsapolja a sört, ezután helyet is lehet foglalni, persze ki az, aki nem szeretné fél méterről nézni, hogy sül ki az isteni hús?
Ugyanitt gyros tálat is magunkba tömtünk vagy ezer alkalommal, barátnővel, feleséggel érkezők előnyben, hiszen ők a saját gyros táljuk és a korsó sör mellé még meg fogják kapni az asszony gyros tálának felét is, az adag ugyanis hatalmas. (Bónuszként a hamburgerzabálók megtekinthetik Puzsér Róbertet is, akit többször láttunk a Wikingerben, ahogy a kajájába temetkezve próbálja legyűrni a 2000 kilokalóriát.)
Mikor nem érdemes menni? Vasárnap dél körül, mert akkor a hely egy nyugdíjas otthonná válik, persze van kifőzdei rész is (ez amúgy kit érdekel a hambi mellett?), és ekkor a nyugdíjasok elfogyasztják békebeli vasárnapi ebédjüket, a hely meg 100%-ot lassul. És persze nem érdemes nemzeti ünnepeken sem felkeresni őket, eddig még nem tudtuk kideríteni, milyen alapon nyitnak ki mondjuk március 15-én, vagy augusztus 20-án és milyen alapon nem - elég vicces volt a vidéki rokonsággal átbumlizni Pestről a Móriczra a beígért óriás hambiért, hogy aztán kiderüljön, a hely egyes nemzeti ünnepeken zárva tart. És még ekkor sem anyázol nagyon, hiszen tudod, hogy nem sokára úgyis visszatérsz :)
Wikinger Bisztró
47.4778899,19.0466295
